Beszédes hazugságok

H�rek

• Érzelmek: befolyásolják a kritikus gondolkodást?

  2010.június.5.

  Sayaka a dzsúdó 2008-as olimpiai bajnoka arról osztja meg gondolatait, hogyan uralják az érzelmeket a sport világában.

  Az érzelmek mindennapi életünk részei. Ez valamennyiünkre érvényes alapigazság, függetlenül attól, hogy kik vagyunk, vagy mi a foglalkozásunk. Sikerünk azonban egyes élethelyzetekben meghatározó mértékben függ attól, mennyire tudjuk kontrollálni és uralni az érzelmeinket.

  Magam is versenyző lévén, első kézből tudom, hogy olimpiai sportolónak lenni rendkívül érzelemdús élmény. Számos hullámhegyet és hullámvölgyet éltem meg versenyzői pályafutásom alatt, így teljes mélységében értem a győzelmet kísérő izgalom és a vereséget kísérő gyötrelem érzését.

  Vannak olyan érzések, amelyeket nem lehet szavakkal elmagyarázni. Hogyan is tudnánk elmondani valakinek, hogy milyen érzés az utolsó 10 másodpercben elveszíteni egy mérkőzést, vagy bevonulni a 2008-as pekingi nyári olimpiai játékok nyitóünnepségén, miközben 90 000 ember tapsol téged?

  A sok-sok tapasztalattal a hátam mögött egy mély értelmű következtetésre jutottam: az élsportolói lét leglényegesebb jellemzője, hogy legalább annyira érzelmi megtapasztalás, mint fizikai. Érzelmeink irányítása és kontrollálása teszi lehetővé az atléták számára a kritikus gondolkodás és a fókusz magas szinten tartását, az űzött sportágtól függetlenül.

  Kutatások kimutatták, hogy amikor túlfűtött érzelmi állapotban vagyunk, kritikus gondolkodásunk szintje drasztikusan lecsökken. A kritikus gondolkodás képességének megőrzése kifejezetten sportolóknál döntő jelentőségű, akiknek hihetetlenül fókuszáltnak kell maradniuk a verseny teljes ideje alatt.

  Ha egy sportoló nem uralja érzelmeit, komoly következményekre számíthat. Minél jobban eluralkodnak rajta az érzelmek, annál inkább csökken képessége a kritikus gondolkodásra, így elveszíti a koncentráló-képességét, a fókuszt.

  A fókusz és az irányítás elvesztésére példaként az olaszországi Torinóban megrendezett  2006-os téli olimpiai játékok egyik esetét tudom felhozni, amikor Lindsey Jacobellis snowboardversenyző súlyos hibát követett el azzal, hogy már a verseny befejezése előtt elkezdte ünnepelni győzelmét. Jacobellis jelentős előnnyel vezetett a svájci Tanja Frieden előtt az egész futam során, amíg egy ünneplő trükköt nem csinált az utolsó előtti ugratónál, és elesett. Amíg Jacobellis próbált felállni, Frieden megelőzte, megnyerte az aranyérmet, és olimpiai bajnok lett.

  A verseny utáni sajtótájékoztatón Jacobellis elismerte, hogy elvesztette a koncentrálóképességét. A Washington Postban így idéztek az interjúból: „Jól éreztem magam. A snowboardozás jó dolog. Vezettem. Meg akartam osztani lelkesedésemet a közönséggel. Elrontottam. Megesik az ilyen.”

  Bár olimpiai ezüstérmesnek lenni is nagyon szép eredmény, ez a pillanatnyi kihagyás, az érzelmei feletti uralom pillanatnyi elvesztése örökké kísérteni fogja.

vissza